Sziasztok!
Megjöttem viruló fejjel Strasbourgból, az eddigi legjobb Gathering koncertemről.
A setlistet talán már láttátok a francia negyedben, de ha nem, hát tessék:
(kissé átvariáltam azt, mert szerintem egy helyen nem stimmelt, de az is lehet, hogy én tévedek)
01 - Shortest day
02 - In between
03 - Liberty bell
04 - Probably built in the fifty's
05 - A noise severe
06 - Even the spirits are afraid
07 - Saturnine
08 - Monsters
09 - A life all mine
10 - Box
11 - Broken glass
12 - Home
13 - Waking Hour
14 - Travel
-
15 - Eleonor
16 - In Motion 1
-
17 - Strange machine
Fél háromkor már a klubban voltunk, és amig a másik felem elfutott a netes jegyet intézni, én benéztem a terembe beállást sasolni. A jegyátvétel nem sikerült elsőre, de nagy nehezen kiderítte a három hölgy a klub irodájában, hogy megérkezett a pénz, és kábé a nevünk is stimmel. Este egy pépörrel a kezünkben érkeztünk a bulira, ami újabb leizzadós tortúrát ígért, és tényleg.
De aztán csak bejutottunk a lepukkant terembe, ami igazodott a lepukkant utcához. A színpad viszont kifogástalan volt, hatalmas és mély, kb mint a Paradiso klubban is.
Az előzenekarról annyit, hogy nem lettem Pyro mániás.
Laza teltház volt, kb 450 francia-német-???-és minimum két magyar lény figyelte az eseményeket.
Az intro úgy hangzott, mintha majd az Alone követné, de aztán elhalkult, és besétáltak a főszereplők. Végül nem Alone lett, hanem a várható Shortest day. Nagyon halkan szóltak, és hát a nóta sem lopta be magát még a szívembe, sztem nem is nagyon fogja. Kissé megijedtem, hogy így fog szólni végig, de aztán az In between-nel már nem volt semmi gond, végre elég hangos volt, és pár mp után korrigáltak Anneke mikróját is. Anneke teljesen fehér ruhában jelent meg, jól nézett ki, na!
Az ének teljesítményét most nem méltatnám külön, gondolom mindenki tisztában vele. Talán annyit, hogy csodálom azért, hogy ennyit tud adni magából minden este. A végére kissé elfáradt, és a Strange Machines közben becsúszott egy-két lihegés is. De addig minden nótában minden hangnál odarakta magát. A Waking Hour utáni taps nem is akart abba maradni egy ideig... Persze felhangzott több helyről is, hogy "zsötem".
Jahh, ott tartottam, hogy méltatom... Nagyon szeretjük Annekét azért, ahogy létezik a színpadon, de azért azt el kell ismerni, hogy régebben nem nagyon tudott mit kezdeni magával az instru részeknél. Két fő tánclépése a szado-mazó két kézzel korbácsolós, és az ebből következő imádkozva tekergős figura volt.
Hát, most alaposan meglepett, mert amellett, hogy megőrizte a (valahol olvastam
) kislányos, fotelen állva éneklős lelkesedését, nagyon profin mozgott, nem volt olyan érzésem, hogy legszívesebben kimenne a színpadról. Nem kell megijedni, nem volt Britni Szpírsz, de mintha tanulmányozta volna a Prince videogyűjteményét.
Na mindegy, nem ez a lényeg, de meglepett vele. Ezen az estén nem lógott gitár sem a nyakában.
A koncert csúcspontja nálam nagyjából már a Probably után el is kezdődött, és aztán folytatódott egészen végig egy Tibeti-fennsíkban a Travel végéig. Bár konkrétan a Waking Hour alatt gondoltam azt, hogy ez életem legjobb koncertje. Az csoda volt. Az pedig már-már hihetetlen, hogy a Travel újra és újra azt tudja okozni, amit. Megunhatatlan mestermű.
A ráadásban az Eleanor kissé erőtlen volt, gitár nem nagyon szólt a zúzda részeknél, csak dob és béz. Az In motion már jobban sikerült, a Strange pedig megint közepesen, fáradó, de lelkes Annekével. Ez az este most nem a Mandylioné volt, de ráadásnak jó volt, úgy érzem, hogy a Travel-lel kerek egész volt az este, és még három mandyt is eljátszottak nekünk.
A stelist tényleg nagyon jó, még annál is jobb, mint amilyennek így olvasva látszik.. Nagyon működik. Arról nem is beszélve, hogy a TG koncerteken nincs üresjárat, felesleges szócséplés. Kb 105 perc volt a koncert, és sztem ebből közel 100 percet végig is zenéltek, pedig két visszatapsolás is volt.
Marjo nénit játékát élvezet nézni, kár, hogy 95%-ban inkább Annekét figyeli az ember...illetve, dehogy kár, azaz hogy...szóval értitek!
René képes volt az egész koncertet egy mosoly nélkül abszolválni, a csúcs az volt, amikor a koncert vége felé egy, a szokásosnál is nagyobb ovációnál, kinézett csodálkozva a közönségre, jó hosszan, aztán vissza a gitárjára. Kééééész.
))
A többiek hoztáka szokásos lelkesdést, és Marjo a végén begyűjtött két virágcsokrot is.
A Setlist táján ekalandoztam...szóval nagyon jó ez, de nekem hiányoznak a kedvenceim az If_then_else-ről. Arról nem is beszélve, hogy Nighttime Birds album... Címadó, Confusion, Earth, New Moon, May Song, Kevin, Shrink, stb... Na mindegy, talán legközelebb.
Kissé megszaladtak a karakterek... Megyek megnézni, hogy mi volt Lille-ben tegnap. Párizsban pedig lehet, hogy ezekben a percekben adnak rá.
És most jön a poén:
Óh, bárcsak párizsi lehetnék ma estére!
üdvapeti